Már többször említettem, hogy szeretném az oldalt személyes tartalmakkal is színesíteni, hogy jobban megismerjetek. Korábban már megosztottam az
esküvőnk részleteit, az
utazásaimat és más történéseket is az életemből, most azonban a gondolataimról írok, amik mostanában a fejemben járnak.
Talán többen láttátok már, hogy elkezdtem egy
új projektet, ami Péccsel, a lakhelyemmel kapcsolatos. Ez alapján úgy tűnhet, rajongok ezért a helyért - ami igaz is, de nem midig volt ez így... Születésem óta itt élek, és nem volt vele különösebb bajom, mégis az egyetemi éveim alatt úgy éreztem, nem itt a helyem, nekem máshol kell lennem. Ennek oka részben az unalom volt a várossal szemben, másrészt közrejátszottak másoktól ért sérelmek is. Főleg külföldre vágytam, a kalandot kerestem.
Egyelőre azonban itt tartott az egyetem, a munkám, a családom, a barátaim itteni része. Az esküvőre készülődés közben egy nagyon jó környéken lévő, szép lakást sikerült bérelnünk nagyon jó áron. Tehát minden Pécs mellett szólt. Nekem mégis nehéz volt elfogadni, menni akartam.
De hála a Jóistennek, hogy közben arra jöttem rá, hogy bár hosszú távon nem itt fogok élni, de MOST ITT A HELYEM. És ezt miért fontos megértenem? Mert ameddig nem találom a helyem, addig nem vagyok maradéktalanul boldog, addig nem tudok igazán adni másoknak magamból. Enélkül csak hagyom, hogy az itt töltött idő elteljen, de nem teszek semmi produktívat, értelmeset. Pedig én tenni akarok.
Tudatosult bennem, hogy most még ide tartozok, itt van rám szükség, ezért itt akarom betölteni a helyemet. Azt, amit más nem tud helyettem. Azt ami nélkül magam is kevesebb lennék. A családomban, a barátaim között, a közösségben, a városban élők között. Ott vagyok, ahol lennem kell.
Ahogy megváltozott a gondolkodásom, elkezdtem a várost is szépnek látni, újra beleszerettem és gyönyörködök a sok újdonságban és fejlesztésben, ami az elmúlt években történt.
Most itt, Pécsett vagyok boldog, és ha eljön az ideje, megyünk tovább.
Love,
