Már csak néhány nap... és a Nik's Box négy éves lesz (egészen pontosan február 26. vasárnap - de lesz majd születésnapi bejegyzés). Ennek apropóján sokat töprengtem a blogoláson, és mindamellett, hogy ez az egyik legeslegjobb dolog a világon, bizony vannak nehézségei is. Ez a bejegyzés semmiképp sem szomorú vagy negatív hangvételű, hanem inkább egyfajta önreflexió, illetve egy kis bepillantás nektek, kedves Olvasóknak, a "kulisszák" mögé. Három olyan dolgot szedtem össze, ami nekem személyesen kihívást jelent a blogolásban. #bloggerlife
1 | HALOGATÁS. Az egyik a halogatás, amiről kicsit bővebben írtam már A halogató blogger című bejegyzésemben. Ez egy olyan rossz szokás, ami nemcsak a blogolásban, de minden más területen is rendkívül hátráltató. Ez és a következő pont okozzák, hogy négy év alatt sem sikerült kialakítanom egy normális blogolási rutint, és a bejegyzések rapszodikusan kerülnek megosztásra, pedig szeretnék minden héten egy adott napon (például hétfőnként) posztolni.
2 | ÖTLETEK KONTRA MEGVALÓSÍTÁS. A személyiségemből fakadóan egy ötletelő típusú ember vagyok. Nem túlzok, legalább két évre elegendő mennyiségű bejegyzés ötlet vár a noteszemben. Viszont a megvalósítás... na az már egy nehezebb falat. Általában az ötlet, az inspiráció maga sokkal jobban lázba hoz, és a megvalósításhoz már nem mindig van kedvem vagy energiám. Ez nem (mindig) lustaság, egyszerűen így vagyok összerakva. Jó lenne, ha a gondolataimnak ténylegesen teremtő ereje lenne.
3 | KÉPEK KONTRA ÍRÁS. Szerintem az emberek többsége, ha bloggerre gondol, egy olyan személyt képzel el, akiből csak úgy dől a sok szöveg, ami teljesen helytálló is, hiszen ez a műfaj egyik alapja. Csakhogy én nem igazán illek bele ebbe a képbe, ugyanis az offline életben és beszédben is szűkszavú, és tömör vagyok. Ráadásul mindig is nehéznek találtam megfogalmazni a gondolataimat és az érzéseimet, így az írás egyfajta kihívás számomra. Talán észrevettétek már, hogy a bejegyzéseim általában elég rövidek - legalábbis ami a szöveges részt illeti, még akkor is, ha legtöbbször két nyelven írom őket. Most is egy rakás kép áll készen piszkozatokban, csak írni kellene hozzájuk. Ugyanis a posztok másik összetevőjével, a képekkel foglalkozni sokkal jobban szeretek, akár én készítem és szerkesztem őket, akár fotóssal dolgozunk együtt. De ugyanakkor a hatékony kommunikációhoz, és a megfelelő hangulat megteremtéséhez mindkettőre szükségem van.
A blogolás amellett, hogy egy kreatív felület és most már részben munka is számomra, remek lehetőség, hogy tanuljak ezekből a kihívásokból, és fejlesszem magamat a gyengébb területeimen. Ha érdekel benneteket, szívesen írok még a "kulisszatitkokról".
Love,
No comments:
Post a Comment