More and more memories come up in conversations with my friends or husband recently. Maybe this why I am so preoccupied with the topic of remembrance. Perhabs this nostalgic mood comes with age… Unfortunately I have a very bad memory. No kidding. For example from 5th grade to 8th grade in school is really blurred in my mind, and I can hardly remember a few significant event from this period. I’m curious whether my subconscious has stored these infromation at least. I have a lot of ’passive’ memories, too, which I would not remember by myself, but when a friend mentions it, it comes to my mind. I am always happy to have these forgotten treasures. It also interesting what the brain keeps: I have a few insignificant moments in my memory, which I do not know why have stayed in my head and others haven’t.
Sometimes I sorry that I have never been a diary writing person, because it would be great to read about my old events and feelings. At least I’ve had a smaller agenda every year since I was 11-12 years old and I’ve kept all of them, so I can easily search for happenings and anniversaries. I am really grateful for the achievements of modern technology, like the camera which we can perpetuate a few important moments with. We went through our wedding and honeymoon pictures and videos recently and however they were big expenses then, they worth all the money.
One of the presents for my upcoming birthday was a new camera which I got in advance and is also a very good vlogging camera (I will write about it later). This gift inspired me to revive my ’forgotten’ YouTube channel, so I will fill it up with new videos soon (in Hungarian). It will be nice to watch back my videos later, just like the photos and experiences I shared on my blog.
What are your favorite ways to keep memories?
Mostanában
egyre többször merülnek fel régebbi emlékek a barátaimmal vagy a
férjemmel való beszélgetéseimben. Lehet, hogy emiatt, de elkezdett
foglalkoztatni ez emlékek, emlékezés témája. Talán a korral is jár ez a
nosztalgikus hangulat… Sajnos nekem elég rossz memóriám van. Nem
viccelek. Például az általános iskola felső tagozata (5-8. osztály)
teljesen összemosódik, nem tudnám megkülönböztetni, hogy mi melyik évben
történt, és csak kevés szignifikáns esemény van, ami ebből a korszakból
él bennem. Kíváncsi vagyok, hogy legalább a tudatalattim elraktározta-e
ezeket az információkat. Van sok amolyan „passzív” emlékem is, ami
magamtól nem jutna eszembe, de ha a barátaim felemlegetik, máris
beugrik. Ilyenkor nagyon tudok örülni egy-egy efféle elfeledett
kincsnek. Az is érdekes, miket tart meg az emberi agy: a kevés emlékem
között van néhány rendkívül jelentéktelen(nek tűnő) pillanat, ami nem
tudom, miért maradt meg, és mások miért nem.
Néha
kicsit sajnálom, hogy soha nem voltam az a napló író típus, mert jó
lenne visszaolvasgatni történéseket, érzéseket. Viszont legalább már
11-12 éves korom óta mindig vannak kisebb méretű határidőnaplóim, amiket
mind el is tettem, így a különböző események időpontjait, az
évfordulókat legalább vissza tudom keresni. Nagyon hálás vagyok a modern
technológia vívmányaiért is, mint például a fényképezőgép és a kamera,
amikkel legalább néhány emlékezetes pillanatot meg lehet örökíteni.
Mostanában nézegettük újra az esküvői és nászutas fotóinkat, videóinkat,
és bár akkor ezek nagy kiadások voltak, megértek minden forintot.
A
közelgő szülinapomra az egyik –már előre megkapott- ajándékom egy új
fényképezőgép volt, ami egyben egy nagyon jó vlog kamera is (később még
írok róla részletesebben). Ez inspirált arra, hogy egy kicsit
felélénkítsem az „elfeledett” YouTube csatornámat, így az ismét élettel
és új videókkal töltődik meg hamarosan. Akárcsak a blogomon megosztott
képeket és élményeket, a videókat is jó lesz visszanézni.
Nektek mik a kedvenc emlékőrző módszereitek?
Nektek mik a kedvenc emlékőrző módszereitek?
Love,
Én imádok nosztalgiázni. Tinikori levelek, naplók, minden megvan. Vicces, de egyben kicsit keserédes is visszaolvasgatni őket. Az egyik legjobb barátnőm szülinapjára tavaly egy scrapbookot kapott tőlünk, vicces vagy épp megható idézetekkel, régi képekkel stb. Jó volt látni az örömét :)
ReplyDeleteHú, ez nemcsak kedves és figyelmes ajándék volt, hanem nagyon személyes is. Nem csodálom, hogy örült neki. ;)
DeleteNekem is van egy ilyen Prakticám :)
ReplyDeleteFotósként mindig az a legjobb érzés, amikor visszajelzést kapok a pároktól, családoktól, milyen jó visszanézni a képeim.
Bennem is legkönnyebben azok az emlékek maradnak meg, melyekről kép is készült. Amióta van instagram fiókom, olyan egyszerű visszarepülni 1-1 pillanatba, míg az előtte levő évekről nincs annyi élénk emlékem.
A gyerekkoromból viszont sok van, képek nélkül is.
Kb 16 éves koromból van egy naplóm, de kb. fülig pirulok ha beleolvasok :D
Köszi, hogy megosztottad a te módszereidet is! :D Ha pironkodva is, de jó lehet olvasni azt a naplót. ;)
Delete