Minden a javunkra válhat

Egy személyes történetet szeretnék megosztani veletek az életemből.

A gimnáziumban kezdtem el angolt tanulni második idegen nyelvként. Már vártam, és az első órától kezdve nagyon megszerettem. Olyannyira lelkes voltam, és jól haladtam, hogy sikerült átkérnem magam abba a csoportba, akik első idegen nyelvként (tehát sokkal több éve) tanulták, és az érettségire készültem. Persze ekkor még fel sem merült a gondolat, hogy bármit is kezdjek az angollal, egyszerűen csak egy élvezetesebb tantárgynak tartottam.

Mivel egy olyan egyetemi képzésen szerettem volna elkezdeni a tanulmányaimat, amelynél magas pontszámra volt szükség a bekerüléshez, úgy döntöttem, hogy középfokú nyelvvizsgát is teszek, ami elég sok plusz pontot jelentett a felvételinél. Tizenkettedik osztályban még jártam külön nyelviskolába is, hogy a lehető legjobban felkészülhessek a vizsgára.

Az a típusú nyelvvizsga, amelyikre én mentem négy részből áll: olvasott szövegértés, íráskészség, hallott szövegértés és beszédkészség. Minden részből külön el kell érni minimum 60%-os eredményt a sikeres vizsgához. A legtöbb eleme egész jól ment, de a hallott szövegértésen sajnos megbuktam. Nem csak a nyelvvizsgám nem lett meg, de a plusz pontokról is lecsúsztam, és nem sikerült bejutnom a hőn áhított képzésre sem.

Egy másik, két éves szakon kezdtem el az egyetemet, de nem akartam elengedni sem a nyelvvizsgát, sem az eredetileg tervezett képzést. Egy kedves, angol szakos barátom tanácsára egyre több filmet és videót néztem eredeti, angol nyelven, ami sokat javított a hallás utáni értésemen.

Végül kicsivel több, mint egy év múlva megismételtem a hiányzó vizsgarészt, ezúttal sikeresen, és bejutottam arra a szakra is, amire elsőre jelentkeztem.

A diploma kiállításához is szükség volt a nyelvvizsgára, az összes eddigi munkám során használnom kellett az angol nyelvet és nélkülözhetetlen volt a nemzetközi utazásaim során. Valamint a tudásommal sokat tudtam segíteni másoknak: leveleket fordítottam, beszélgetéseket, előadásokat tolmácsoltam. Természetesen még most is van fejlődni valóm bőven, de nagyon élvezem.


Két fontos tanulságot vontam le ebből a tapasztalatból:

Az egyik, hogy ha elsőre sikerül a nyelvvizsga, valószínűleg úgy járok, mint az ismerőseim nagy része: elégedetten a zsebemre teszem a nyelvvizsga bizonyítványom, és többet nem is foglalkozok vele, a tudás pedig szépen feledésbe merül. Így azonban rá voltam kényszerítve, hogy tovább gyakoroljak és fejlődjek, ami meghozta a gyümölcsét. Sőt, másfél éve a felsőfokú angol nyelvvizsgát is sikerült (ezúttal elsőre) megszereznem.

A másik pedig, hogy a halott szövegértésen buktam el az első próbálkozáskor, de a következő vizsgák alkalmával -az olvasott szövegértés után- a legmagasabb eredményt értem el vele. Így lett a leggyengébb képességemből az egyik legerősebb.

„Biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik”

Római levél 8. fejezet 28.vers

Hiszem azt, hogy a nehézségek, a kihívások, a bukások is a javunkat szolgálják. Ez nem jelenti azt, hogy átélni kényelmes, kellemes vagy szórakoztató lenne, de a végén győztesen jöhetünk ki belőle úgy, hogy tanultunk valamit, fejlődtünk valamilyen téren vagy jobb irányba terelt minket.

Azt gondolom, hogy -hasonló módon- ez a mostani járvány helyzet is hosszú távon a javunkra válhat, ha ezzel a szemlélettel éljük meg és kitartóak vagyunk.