22 March 2016

Nincs idő (?)


Nincs időm. Hetek óta ez a két szó kering a fejemben. 

Nemrég az egyik kedves barátnőmmel beszélgettünk, és elhangzott tőle a következő: "Tudom, hogy nem annyira érsz rá, de lenne kedved eljönni hozzám valamikor? Már régen voltál, hiányzol." Szíven ütött a kérdése. Te jó ég! Tényleg így látnak a barátaim: a lány, akinek nincs ideje? Valóban sokszor gondolom valamiről, vagy ki is mondom, hogy nincs időm rá. Az is igaz, hogy az utóbbi években elég zsúfolttá alakult az életem: nagy kihívás a munka, a vállalkozás, a tanulás, a párkapcsolat, a barátok, a szellemi fejlődés és a szabad idő közötti egyensúlyozás. 

Néha úgy érzem, az idő börtönében élek, ami stresszt és frusztráltságot eredményez. Nem arról van szó, hogy ne tudnám jól beosztani (bár van még mit fejlődnöm ezen a téren is), hanem sok dolog jön, ami szeretné kitölteni az óráimat. Nem tudom, honnan ered, de van egy mondás: mindenkinek arra van ideje, amire csinál. Van benne igazság. Nyilván valami más rovására valósulhat meg. Rangsort kell állítani. Persze a világ nem fekete és fehér. A fontossági sorrend mellett megjelenik a sürgősség kérdése vagy a kötöttebb dolgok is, ami jobban árnyalja a képet. (Az időmenedzsment egy érdekes téma egyébként.)

"Mindennek rendelt ideje van.." (Prédikátor Könyve 3:1)

De mi van, ha nem jól állítom fel a rangsort? Minek kell egyáltalán szerepelnie benne?

Utálom ezt a kifejezést: "nincs időm" (vagy "nem érek rá"). Ha mások mondják, de főleg, ha az én számat hagyja el. Mert ez önmagában nem is igaz. Hiszen van idő, csak nem mindegy mit helyezek prioritásba.  Nem akarom, hogy a barátaim, a családom egy olyan embernek ismerjenek, akinek "nincs ideje", hanem mindig legyen tér számukra (persze ez kétoldalú dolog...).

Egy kihívást intézek magam felé: szeretném, ha minél kevesebbszer mondanám AZT A BIZONYOS KIFEJEZÉST (ha lehet, inkább nem írnám le még egyszer, már így is túl sokszor szerepelt ebben a rövid bejegyzésben). És kérlek, drága Olvasóim, akik a hétköznapokban is ismertek, ha ezt halljátok tőlem, billentsetek jól popón.

Egy kicsit talán kesze-kuszára sikerült a töprengésem, nehéz megfogalmazni azt az ezernyi gondolatot és érzést, amit kiváltott belőlem ez a téma.

Ti hogy zsonglőrködtök az idővel? Érdekelne a véleményetek ezekről a kérdésekről - osszátok meg kommentben!

Love,


8 comments:

  1. Mindennel egyetértek, és még valami: ezen a fotón olyan vagy, mint egy francia dáma a második világháború idején, vagy színésznő. Nagyon jól sikerült fotó! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm szépen! :D Én is szeretem ezt a fotósorozatot. :)

      Delete
  2. Teljesen egyetértek! Szerintem is mindenkinek arra van ideje, amire szánja! :) Ezt a jelmondatot követem.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, csak ezt néha nehéz elismerni, könnyebb a körülményekre fogni. :P :)

      Delete
  3. Én is ezzel küzdök, ajánlom figyelmedbe Gretchen Rubin Jobban, mint valaha című könyvét, ami pontosan erről szól. Nekem nagyon sokat segített, hogy jobban be tudjam osztani az időm és jobb szokásokat alakítsak ki.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Jól hangzik! Mindenképpen utánanézek. Köszi a tippet! :)

      Delete
  4. Nekem a legjobban az tetszett ebből az írásodból, hogy valami mindig valami más rovásár valósulhat meg. Lévén nem tudunk egyszerre több helyen lenni. Én azzal küzdök, hogy a valóban értelmes tevékenységeket, és a számomra valóban fontos személyeket megtartsam ebben a körben, de még így is nehéz. Egyrészt mindig vannak ad hoc dolgok, meg állandóak is, ami kötött, pl. bármennyire is utálom, napi 8 órát ott töltök a munkahelyemen, pedig szívesen játszanék a kutyámmal helyette :S

    ReplyDelete
    Replies
    1. Pontosan ezeket érzem én is! Köszönöm, hogy leírtad! :)

      Delete

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...