06 October 2015

Jóból is megárt a sok?

Look fancy Photography

Egy évvel ezelőtt költöztem el a szülői házból, amikor férjhez mentem. Mivel kis lakást bérlünk, csak a legfontosabbakat vittem magammal, ami teljesen elegendő is volt, nem szenvedtem hiányt semmiben.

Idén nyár végén elterveztem (részben anyukám unszolására), hogy kicsit körülnézek a régi szobámban, átválogatom az ottmaradt dolgaimat a lakásban, és a tárolóban is rendet rakok. Döbbenten tapasztaltam, hogy milyen RENGETEG holmim van. És ezek az utóbbi egy évben még csak eszembe se jutottak, nemhogy szükségem lett volna rájuk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szinte undorral töltött el ez a sok dolog. Tényleg szüksége van egy embernek ennyi mindenre? Arra jutottam, én nem akarok ennyi felesleges tárgyat birtokolni, hiszen lehetetlen normálisan tárolni, rendszerezni és -ami talán a legfontosabb- nem is használom őket. Abba pedig még belegondolni is rossz, hogy mi lenne egy költözés alkalmával. Úgy éreztem, megfulladok ettől a sok holmitól.

Ezért azon voltam, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megszabaduljak tőlük. A leggyorsabb nyilván a kuka lett volna, de mivel szép (sok esetben teljesen új) dolgokról volt szó, nagy pazarlás lett volna. Így inkább elajándékoztam őket, mert ha nekem már nem is, de másoknak még örömet okoztak. 

Look fancy Photography

Talán a mai fogyasztói szemlélet mellett idegenül hangzik, hogy valaki így érez. Pedig ha belegondolunk, mennyi felesleges tárgy vehet minket körül a saját lakásunkban... Egy-egy ilyen "nagytakarítás" olyan felszabadító, jót tesz a léleknek. Számomra óriási megkönnyebbülés volt ez az egész.

Régebben én is azt gondoltam, hogy ha ezt vagy azt a dolgot megkapnám, akkor az boldogabbá tenne. Vannak, akik attól érzik magukat "valakinek", hogy a legújabb technikai kütyükkel rendelkeznek, a  legfelkapottabb divatüzletekben vásárolnak, a legmenőbb autókkal járnak - tehát bizonyos státusszimbólumok birtokában vannak. Nem azt állítom, hogy ezek rossz dolgok (sőt!), csak azt kell tudatosítani, hogy nem az anyagi javak adnak boldogságot, többé, vagy értékesebb emberré pedig a legkevésbé sem tesznek.

Én eldöntöttem, hogy mostantól sokkal tudatosabb leszek ezen a területen is: megfontoltabban vásárolok, nem halmozok fel ismét ennyi dolgot (persze a ruhákra ez nem érvényes :P ), inkább élményekbe és kapcsolatokba invesztálok, mint tárgyakba.

"Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall?"
(Máté Evangéliuma 16. rész 26.vers)

A fotók a Look fancy Photography Korinnájának köszönhetők.

Love,

8 comments:

  1. Én is sokszor így érzek, még jó, hogy nem nagyon kötődök a legtöbb dologhoz, így könnyen megválok tőlük. Van egy két dolog ami a szívemhez nőtt, és még használom is őket (legyen ez valami konyhai dolog, vagy csak egy plüss) azokat nem dobom ki, de olyan ruhát amit egy éve nem vettem fel, azt teszem dobozba és mehet is tovább, hátha valakinek jó lesz :) Sőt sokszor családon belül cserélgetjük a dolgokat, ha valami nem kell megkérdezem a többiket kell e nekik, és általában van aki tudja használni és ez fordítva is igaz :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szerintem jó, ha az ember olyan dolgokkal veszi magát körül, amikben örömét leli, vagy legalább hasznosak. És ugye milyen jó elajándékozni a felesleges holmikat? Mások örülnek neki, nálunk meg nem foglalja a helyet. :)

      Delete
  2. Ez az én tervem is amikor (most már nem is olyan sokára) költözésre kerül a sor. Kicsit tartok tőle, mert hajlamos vagyok sok apróságot őrizgetni, de az biztos, hogy könyörtelen leszek magammal a költözés során. Amit nem használtam és nem azért tettem félre, hogy majd a házban használjam, az menni fog, viszont látásra esetleg másnál!
    Nagyon jó bejegyzés lett!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Köszönöm! Szerintem a legnagyobb előnye annak, hogyha az ember megpróbál kevesebb dologgal élni, hogy nem kell mindig a rendszerezésen, tároláson törnie a fejét. Én még mindig folytatom a szortírozási folyamatot, mert bár úgy érzem, nincs is olyan sok holmim, mégis gyakran van rendetlenség, és sokszor kell azon gondolkodom, mit hol tároljak.
      Sok sikert kívánok a költözéshez! A nagy pakolászásban biztosan találsz majd néhány rég elfeledett kincset. ;)

      Delete
  3. Pont nemrég gondolkodtam el ezen, amikor mobilházikókat és konténerlakásokat néztem a neten, hogy mennyi fölösleges cuccunk van és mégis milyen jól meglennénk egy ilyen pici házikóban is, minimális berendezéssel és használati tárggyal. Szóval elkezdtem én is "selejtezni". Sajnos néha nehéz az érzelmi értékkel bíró tárgyaktól megválni, de dolgozom az ügyön :-)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Én is néztem mobilházakat a Youtube-on. Ez az fogyasztói szemlélet veszi rá az embert, hogy mindig többre és többre van szüksége. Pedig valóban egy konténerlakásban is élnek teljes életet emberek.
      Én nagyon szeretem a kacatokat, limlomokat, de nemet kell tudnom mondani, és nem halmozni mindent, hogy "még-jó-lesz-valamire". És ahogy említetted, én is kötődök tárgyakhoz érzelmi alapon, mert valamire emlékeztetnek. Néhány napja olvastam, hogy az emlékek nem a tárgyakban, hanem bennünk vannak. Igaz, de nehéz megvalósítani. :)

      Delete
  4. Igen, ismerős az érzés. És a felszabadultság is, amit ezeknek a fölösleges dolgoknak az eltűnése okoz. Sokszor másnak kincsek ezek. A legjobb példa erre a műfenyő, amit egy hónapja adtam el :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Egyetértek. És ahogy írtad, ha még pénzzé is tudod tenni a felesleges dolgokat, az még jobb! :)

      Delete

@niksboxblog